10-01-04

Armada (China Mieville)

Nekem már a Perdido Station is nagyon tetszett, így ezt is gyorsan kölcsönkértem Jenniferéktől.

A két történet csak lazán kapcsolódik egymáshoz, de mindkettő Bas-Lag fura, ismerősen ismeretlen világán játszódik. Afféle sötét gőzpunk világ ez, a technológia csúcsát a gőzgépek és a léghajók jelentik, mindezt kiegészíti a thaumaturgia, mindenféle okkult és elvont praktikák, és a technológia és thaumaturgia furcsán keveredik – Frankenstein és Jules Verne világa ez.

Bas-Lagon az embereken csak az egyik értelmes faj a sok közül: növényi alapú kaktuszemberek, szkarabeusz-fejű, szagokkal kommunikáló kehprik, a félig rák homáremberek, vampyrok, és számtalan egyéb különös és enyhén (vagy éppen nagyon) nyugtalanító faj népesíti be a bolygót.

Mivel a könyve helyszíne Armada, egy sok száz összekötözött hajóból álló, több ezer éves úszó város, mely lakossága az évszázadok alatt idekerült szökevényekből, és a város kalózai által elfogott hajók kényszertoborzott legénységének leszármazottaiból áll, ezúttal többet is megtudhatunk Bas-Lag különféle furcsa és gyakran hátborzongató királyságairól.

A homáremberek vízalatti birodalmáról. Nemes Cromlechről, ahol a lakosság többségét zombik, lichek és egyéb élőholtak adják. Gengris hideg, torz víz alatti világáról, ahol a hínárnyak uralkodnak. A hajdani hírhedt Malária Matriarchátust alapító szúnyogemberekről, akiket mára egy kis szigetre száműztek, ahol a nőstények életük nagy részét az éhségtől félőrülten töltik, s a partra szálló vérrel teli élőlényeket pillanatok alatt képesek minden testnedvüktől megfosztani – és ekkor, egy rövid időre felvillan bennük az értelem, de a jóllakottság órái túl rövidek ahhoz, hogy akár bármiféle értelmes beszédedet elsajátítsanak.

A történet is kissé hideg, kemény, hátborzongató. Mit tehet egy nyelvész, akit akarata ellenére letelepítenek Armadán, hogy élete végéig ott éljen. Tudja-e befolyásolni sorsát, vagy csak kiszolgáltatott játékszere marad a nála hatalmasabbaknak/ügyesebbeknek. És zavarja-e ez egyáltalán őt?

A küzdelem egyáltalán nem hősies, hiányzik a végén a katarzis, bármit is érnek el a szereplők, mintha csak hamu lenne és por – sötét, nagyon sötét az egész, és nem csak a világ maga.

De azért jó, nagyon is.

Kategóriák

regény , fantasy

Címkék

fantasy , noir , regeny

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.