Könyvek

Érdekes könyv.

Néhol nagyon is működik, máshol meg nagyon is nem.

A főhős egy copywriter, szövegíró. A történet elején szabadúszó, fél-underground személyiség, majd egy képregény-ötletnek köszönhetően megindul a siker útján, hogy aztán egyszerű kreatív alkalmazott váljék belőle. Mindez többé-kevésbé Budapesten, mostanában, vagy kicsit később, na meg van egy-két extra elem is, ami arra utal, mégse teljesen a mi valóságunk ez. És az egész kavarodik kissé a képregény-világgal, ami eléggé noir, afféle Gotham City-Sin City-Metropolis keverék, de mégiscsak Budapestről mintázva. Megjegyzem a képregény (tulajdonképpen annak a címe Angst) meglehetősen jó darab lenne, ha tényleg elkészülne, legalábbis a leírásának olvasásába úgy belemerültem a villamos-megállóban, hogy majdnem elment a villamos is előlem.

Érdekes dolog, hogy a sztoriban az általam is ismert világ helyszínei, elemei bukkannak újra és újra fel, de egy kicsit alternatív Budapest ez, viszont a különbség mibenléte nehezen megfogható. Ugyanakkor a problémám is ebből fakad, merthogy bizonyos szubkulturális műveltségem nekem teljesen hiányzik, például az oldalakon keresztül történő „zenei aláfestés”, mindenféle zenekarok meg számok, kult biztos mind, de hát én nem ismerem őket, szóval ezek a részek nekem inkább csak zavarba ejtőek voltak, de ha valaki otthon van ezen a téren is, akkor az biztos élvezi.

A sztoriban amúgy keményen egzisztenciális kérdések merülnek fel, hogy merre is tartunk, úgy a világ, mint mi magunk, lehet-e értelmes életstratégiát találni, nyomot hagyni, másnak lenni, mint a többi 5milliárd, valami egyedi életet élni. Vagy csak kis fogaskerekek leszünk a mókuskerékben.

Felbukkan többféle életpálya-lehetőség is, a céltudatos karrier-építőtől a tengő-lengő szabadúszón át a tevőlegesen is változtatni akaró lázadóig, de fene se tudja, melyik az igazi. Elérhet-e többet az ember, mint hogy ő maga boldog legyen, és talán a közvetlen környezete általános állapotán is javítson valamit? Lehet-e változtatni a világon, érdemes-e ezzel egyáltalán foglalkozni? És egyáltalán, ki irányítja ezt az egészet?

„Arról van szó, kié a képzelet. Ki állítja elő a valóság képeit, azokat a képeket amelyek belénk ivódnak, amelyeket valóságosnak fogadunk el, és amelyekből – közvetlen tapasztalások híján – megformáljuk magunkban a világot, és véleményt alkotunk róla. Megszerezhető az információ, de a keretet már ők adják hozzá. Azt a teret, amelyben értelmezhető. Nem az a kérdés, ki hozza a labdát, hanem hogy ki jelöli ki a pályát, amelyen focizunk.”

A mátrix körülöttünk van.