07-02-25

Fehér Rózsa (Glen Cook)

Ez tulajdonképpen a harmadik kötete a sorozatnak, ha jól emlékszem, Fekete Sereg és Lappangó árnyak volt az első kettő. Azokat is kölcsön olvastam, de annyira tetszettek, hogy felmerült, esetleg megveszem őket. Ez persze azóta se történt meg, de most újra ez az ötletem támadt.

Alapvetően sötét hangulatú könyvek. A központban egy zsoldossereg, a Fekete Sereg áll, ami a saját belső szabályai szerint működik - hűség egymás iránt, de nagyfokú rugalmasság a vállalt feladatokat illetően. A történetet Vészmadár jegyzi le, aki a sereg seborvosa és hivatalos krónikása - mert ilyen is van ám. Eléggé veszett hírű ez a sereg, és a kötetek során egyre inkább az lesz, bár a harmadik kötetre alig pár tucatnyian maradnak, és ők is öregedőben. Kicsit érthetetlen is, miért ilyen fontosak - igaz, van három eléggé nagy kaliberű - és kissé őrült - mágiahasználójuk, ami errefele nagy taktika előnyt biztosít.

A kötetek során egyre mélyebben belekeverednek a világ sorsát eldöntő küzdelmekbe, többször is oldalt váltva. Ebben a kötetben éppen az újjászületett Fehér Rózsa szolgálatában állnak, aki a legendák szerint meg tudja dönteni a gonosz Úrnő hatalmát, aki jelenleg éppen az egész világot uralja. És akit valamikor a múltban már legyőzőtt, mármint párszáz évvel ezelőtt, az akkori Fehér Rózsa. Persze nem szabad kihagyni a számításból a Dominátort se, az Úrnő még mindig bebörtönzött férjét, akinek az elszabadulása igazából senkinek se hiányzik - ő tulajdonképpen az igazi, megtestesült gonoszság maga.

Megismerhetjük behatóbban a Sírmezőt - ahol többszáz évvel ezelőtt az akkori győztes Fehér Rózse eltemette és bebörtönözte az Úrnőt és a Dominátort, szolgáikkal együtt, és a Félelem Földjét, ahol mindenféle furcsa és többnyire gyilkos lény él, és aminek közepén a titokzatos Fa Atya áll - akiről később kiderül, egyáltalán nem szimplán csak egy furcsa fa.

Már a könyv kezdete is elég nyomasztó: a Fehér Rózsa serege a Félelem Földjén bújkál, régi iratokból igyekszenek megtudni az Úrnő igazi nevét, hogy legyőzhessék, és közben fenttartani a lázadás szikráját szerte a birodalomban. Aztán a nyugtalanító hírek: nemcsak az Úrnő indul ellenük, de a Sírmezőn is készül valami.

Szóval jó kis hangulatos könyv, egy olyan világgal, ami igazán sajátos és hangulatos, nem az a kimondott hősi fantasy, de épp ezért jó.

Kategóriák

fantasy

Címkék

fantasy , noir

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.